Fruit Chan rendhagyó személyiség a hongkongi filmiparban. Míg hazájában a filmek többsége – nem negatív értelemben vett - kommersz alkotás, akciófilm, triád mozi, wuxia vagy vígjáték, addig ő teljesen más stílushoz nyúlt. Értő szemmel fordult Hongkong valós képe, a hétköznapi emberek és életük felé. A kritikusok ezért illetik a "független realista" jelzővel.

Fruit Chan 1959-ben született Kantonban, de szüleivel együtt 1969-ben Hongkongba emigrált. Már korán rájött, hogy a hongkongi filmek nem azok, amiknek lenniük kéne, legalábbis nagy űr tátong köztük. Úgy gondolta, egy rendező akkor lehet sikeres, ha ott kezd el ténykedni, ahol a nagy stúdiók befejezik, erre azonban egy darabig nem volt lehetősége.

Miután befejezte tanulmányait a Hongkongi Film Központban, a '80-as években asszisztensként kezdett dolgozni olyan nagynevű rendezők mellett, mint Yim Ho, Ronnie Yu vagy maga Jackie Chan. Pályája 1991-ben érkezett fordulópontjához, mikor is egy film forgatása után, amiben asszisztensként dolgozott, s melyet leállítottak, megkapta a stúdiót, egy saját munka elkészítésére. Ebben nem kisebb ember sietett a segítségére, mint az akkor már hatalmas népszerűségnek örvendő, s később mozimágnássá, illetve a fiatal művészek pártfogoltjává előlépő Andy Lau. Fruit Chan e filmje a Finale in Blood címet kapta, és egy elég sötétre sikeredett horror-thriller volt, ami a ’20 évek Hongkongjában játszódott. Sajnos ezen első alkotása igen nagyot bukott a mozipénztáraknál, ám a kritikusok már ekkor is felfigyeltek rá, és igen sok kedvező visszajelzést kapott tőlük. Talán ez motiválhatta, hogy ezután kilépett a nagy stúdiók bűvköréből és független filmessé vált.

Fruit Chan eddigi munkáinak környezete tehát Hongkong és a benne élő emberek életének realista bemutatása. Ezen belül két fő téma rajzolódik ki, ami köré filmjeit építi, s ezt mutatja eddig részben-egészben elkészült két trilógiája is. Az egyik fő vonulat Hongkong 1997-es, Kínához való visszacsatolásával és annak az emberekre gyakorolt hatásával foglalkozik. Ide tartozik a Made in Hongkong, a Longest Summer és a Little Cheung. Ezekben a filmkeben érzékletesen mutatja be azt a problémát, amit egy teljes ideológiai váltás okoz egy nemzet életében.

Másik fő témája a prostitúció (Durian Durian, Hollywood Hong-Kong), melyet szintén egy, eddig befejezetlen trilógia mutat be. (E filmjeiről később egy interjú fordítást szeretnék még közölni.)

Bár filmjei hangvétele elég komoly, Fruit Chan azonban nem kevés humorral is meg van áldva, melyet meg is csillant a Public Toilet című filmjében. Ebben gyakorlatilag a koreai WC használati kultúra megváltozásával, modernizálódásával foglalkozik. Bármilyen furcsa, ez komoly problémát és váltást jelentett nem csak Korea, de Hongkong és Japán életében is.

Nagy elismerést jelentett számára, hogy egy 2001-es projectben őt kérték fel harmadiknak két olyan rendező mellé, akik az ázsiai filmgyártást hivatottak képviselni a nyugat előtt. Ez a két rendező a japán Takashi Miike, illetve a koreai Chan Wook-park volt, a projekt pedig Dumplings… Three Extremes címre hallgatott, és három kisfilmből állt. Szintén egyfajta elismerésként értelmezhető az, hogy a projekt címe az ő kisfilmjének nevét kapta.

Független filmjeiről általánosságban elmondható, hogy igen kis költségvetéssel készültek. Azt a technikát alkalmazta, hogy az utcáról szedett össze karizmatikus, ám semmilyen előképzettséggel nem rendelkező színészeket, akik így teljes hitelességgel tudták átadni filmjei mondanivalóját, hisz abból a közegből származtak, amiről az alkotás szólt. (Ilyen volt Sam Lee is, aki azóta igen nagy karriert futott be). Bár egyfajta renegát, a szakma mégsem taszította ki magából, színészként több, nagy stúdiók által készített filmben is szerepelt, rendezői munkásságát pedig már most is számtalan díjjal jutalmazták. Bár az utóbbi időben mint rendező nem sokat hallani róla, de remélhetőleg nem hagyja abba a filmezést, hiszen egy befejezetlen trilógia és még sok remek film várat magára tollából.