A film címe magyarul annyit tesz, hogy szemek és cselekményében az emberi szem, illetve annak funkcionális hiánya dominál. Az 1990-es évek közepétől Indiában is megjelentek a külföldi bankok és ezzel együtt nőtt a bankrablások száma.

Ez a filmiparnak remek témául szolgált, köztük Vilpul Armutlal Shah-nak, akinek rendezőként ez volt az első filmje, melynek története igencsak rendhagyó.

Rajput egy bank biztonsági igazgatója, aki elsőrendű szakember, de heves természetű. Egyszer tettlegességig fajuló vitába keveredik az egyik dolgozóval, ezért elbocsátják. Elhatározza, úgy fog bosszút állni, hogy neve örökre fennmaradjon. Ötletek sokaságát veti el, mikor váratlanul találkozik Nehával, a vak gyermekekkel foglalkozó pedagógussal. Ekkor támad az az ötlete, hogy vakokkal raboltatja ki a bankot, akiket Nehával taníttat be. Miután a tanárnő erre a fejenként beígért 5 millióért sem hajlandó, Rajput elrabolja az öccsét, így ad nyomatékot a kérésnek. A feladott hirdetésre jelentkezők közül Neha az ő jóváhagyására választja ki a vonatokon harmóniumával kolduló, iszákos Ilyast, a látás hiányában is sikeres sportoló Arjunt és végül Vishwast, aki még látónak született. Rajput egy bérelt ház raktárában berendezi a bank ügyfélterének pontos mását és a három férfi Neha irányításával, de Rajput állandó jelenlétében, lépésről lépésre gyakorolja be a műveletet. A rablás a bank új székházba költözésekor sikeresen megtörténik, de az igazi meglepetések sora csak ezután indul el.

A film sikerének záloga nem csupán a téma különlegessége, hanem a színészek játéka is. A rendőrfelügyelőt alakító Aditya Pancholi eleinte kissé lazára vette a figurát, de a végén igazi indiai közszolga lett belőle, felvonultatva a réteg minden jellegzetes tulajdonságát.

Neha, a minden bajáról elfeledkező tanárnő szerepében Sushmita Sen látható, aki számára csak a tanítványai léteznek. Bizarrságában is lenyűgöző, ahogy lépésről-lépésre jut előrébb. (A színésznő a szerep kedvéért pár hétig valóban bejárt egy vak gyermekekkel foglalkozó középiskola tornaóráira.) Kár, hogy ha az öccsére terelődött a szó a filmben, akkor túl heves reakció közben túl sok könnyet hullatott. De ez rendezői hiba.

Arjun Rampal szintén jó alakítást nyújtott, mint Verma. Ő volt az egyetlen a három férfi közül, akinek erkölcseivel láthatóan ellenkezett ez az egész, és csak Neha iránti érzelmei miatt csinálta végig.

Vishwas megformálására Akshay Kumar azért volt telitalálat, mert hiteles volt flegma profiként, akit kezdettől fogva egyetlen cél vezérel: bosszút állni azon a személyen, akiről tudta, hogy nem akarta felvenni, mert nem tartotta elég jónak. Holott Rajput egyszerűen csak félt attól, hogy egy nem született vak láthatta valahol és hangja alapján netán felismeri.

Ilyasként a bollywoodi komikusok királya, Paresh Rawal hozta a tőle megszokott hol bohókás, hol kissé szánalmas figurát, aki pénzért bármire képes. Minden jellemvonást kellően kordában tartott, nem játszotta túl a szerepét.

Rajput karakterét Amitabh Bachchan, a szupersztár, az élő legenda kapta meg, akinek neve az Indián kívüli filmvilágban is jól cseng. Legutóbb ebben a filmben láthattuk őt "nemzetközileg". Róla már mindent leírtak, amit csak lehetett: jót és rosszat egyaránt - szereptől függően. Így ennek a filmnek kapcsán döntse el mindenki maga, ki is volt a valódi főszereplő.

Végül, nem tudok szó nélkül elmenni a Cahlka Chalka című betétdal mellett, amit Kashmira Shah az egyébként lírai hangú Alka Yagnik hangján ad elő. Kissé frivolan, de fergetegesen.

Úgy vélem, jó kis film ez, és megérdemli, hogy minél többen megnézzék. Remélem, nemcsak Bollywood rajongóinak nyeri el a tetszését.

IMDb

{indavideo}4c45c14595{/indavideo}

Betétdal

Előzetes