A Pang tesók filmjei gyakran megosztják a közönséget. Véleményem szerint a The Eye sikeresebb lett, mint amit megérdemelne, míg a Re-cycle nem kapott ilyen kedvező fogadtatást. Mikor nézni kezdtem a Bangkok Dangerous-t, már az első percekben éreztem, hogy valamiért megfogott a film hangulata és bármi fog történni a későbbiekben, ezt nagyon már nem szúrhatják el. Szerencsémre nem is tévedtem...

Hősünk, Kong egy süketnéma srác, ránézésre azt hinné az ember, hogy valami együgyű, nyámnyila alak. Valójában hidegvérű bérgyilkos, akit barátja és egyben mestere, Jo segített a pályára. Jo már csak árnyéka régi önmagának - barátnőjével is szakított - mivel az egyik ügy jócskán félresiklott és jobb keze csúnyán megsérült. Így Kong vette át e kedves kis "vállalkozásban" az aktív szerepet. A megbízásokat a helyi sztriptízbárban kapják, az (ex)barátnő közvetítésével. Talán a zűrös életmódnak, a Kongot körülvevő erkölcsi és morális fertőnek is köszönhető, hogy beleszeret a környék egyetlen tisztalelkű leányzójába, persze az őszinte szerelem és a bérgyilkos hivatás nem fér meg egymás mellett...

 

A sajátos képi világ, és az ehhez passzoló zene szinte az egész filmet videoklippek sorozatává teszik. Egy stílusos, szépen kivitelezett alkotás, ami témájával kicsit a Made in Hong Kong-ra, hangulatával pedig a Dog Bite Dog-ra és néhány korábbi John Woo filmre emlékeztetett. Ajánlott!

imdb

u.i.: Már készül az amcsi rimék mikulásketreccel a főszerepben, a testvérpár viszont marad a rendezői székekben...