Last Life in the Universe (2003)
A kooprodukciós filmektől mindig félek egy kicsit: vagy egy nagy kutyulék lesz, mert mindenki belerakja a sajátját (ez a ritkább), vagy semmilyen, mert mindenki visszavonul, nem mer sajátos vonásokat belevinni (ez a gyakoribb). A Last Life in the Universe esetében szerencsére egyik sem igaz, viszont az érdekesség az, hogy egy thai rendező ízig-vérig japán filmet csinált.
A filmben valami elképesztően jók a beállítások. Olyan képek vannak benne, hogy ha egy kicsit odafigyel az ember, csak a vizuális élmény elég a figyelem fenntartásához. Kell is, mivel számomra a történet egy kicsit sablonos volt, leglábbis mostanában sok olyen filmet láttam, amiben két, gyakorlatilag életképtelen, antiszociális ember megtalálja egymást. Ez rettentően bosszantott is, s kiváncsi voltam a végére, mennyire sablonosan fejezik is be. Szerencsére egyáltalán nem, így összességében nagyon tetszett ezen alkotás, s ezen még dobott kicsi egyetlen kedvencem - Takashi Miike - meglepetésszerű vendégszereplése. Asano és Miike egy filmben játszik, ez nekem elég. Egyébként a filmben egy pillanatra van utalás a Koroshiyára is, érdemes figyelni.