Ha ránézünk ennek a filmnek az iMDB-s adatlapjára, igen hamar szembetűnik az 1.7-es átlag és a 41. helyezés a valaha készült legrosszabb filmek listáján. Adódhat a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire borzasztó-e a produkció, avagy valami félreértés történhetett? Egyértelmű választ nehéz adni, ugyanis a film valóban rossz, de nem azért, amiért ennyire lehúzták és nem annyira, mint amennyire lehúzták.

 

A rengeteg alacsony pontszámot az amerikai sci-fi rajongóktól zsebelte be a produkció, ráadásul a Mystery Science Theater 3000 nevezetű brigád még jól ki is karikírozta az egészet, ami abból állt, hogy átszinkronizálták és különféle poénosnak szánt kommentekkel látták el, ahol csak lehetett. Hogy mire ez a nagy gyűlölet? Természetesen annak szól, hogy a fanatikus sci-fi rajongók sci-fi-ként értékelték Ota Kouji munkáját, holott az sokkal inkább csak egy sci-fi köntösbe csomagolt kommunista gyerekfilm. Ez már gyakorlatilag a legelső képsorokból ki is derül, amikben a még kölyökképű Sonny Chiba tart oktatást egy csapat lurkónak. Innentől kezdve pedig egy gyakorlatilag csak gyerekfejjel (azzal viszont valószínűleg nagyon is) értékelhető sztorit kapunk, amiben a lurkók bejáratosak a titkos laboratóriumokba éppúgy, mint ahogy simán magukévá tehetik az amerikai tudóstól ajándékba kapott spéci detektort, valamint kedvükre bölcselkedhetnek arról, hogy a felnőttek mennyire szeretnek háborúzni.
A sci-fi rész a világon semmi eredetiséget nem tartalmaz, sőt, gyakorlatilag ugyanaz, mint néhány évvel korábban a zseniális Honda Ishirou The Mysterians-a volt, azzal a különbséggel, hogy minden sokkal gagyibb benne, nincs óriásrobot és a látszólag ismeretlen szuperhősről sem tudunk meg túl sokat. Persze ez utóbbi csak a tudatlan nyugati embernek hiba, akkoriban Japánban bevált húzásnak számított. A tokusatsu felettébb mókás, főleg a robbanások, amik legtöbbjénél nem maketteket használtak fel, hanem a háborús archív felvételekből válogattak össze képsorokat, így került bele a hírhedt „Hitler épület” is.
Aki nem tudja értékelni a kommunista ideológiájú, nevelő szándékú gyerekfilmeket, az kerülje el minél messzebbre ezt a sztorit (csak azt a jelenetet ne hagyja ki, amiben a még kissé bizonytalan mozgású Chiba szép sorban lekaratézza az idegeneket), mert csak felidegesíti rajta magát. Aki színvonalas retro sci-fi-t keres, az is inkább máshol, elsősorban a már említett The Mysterians-nál próbálkozzon. Akit viszont érdekel, hogy mi is ez a produkció, aminél propagandistábbat még a szovjet rezsim sem tudott volna készíteni, az remekül fog szórakozni rajta. A kiskölykök úttörődala a misztikus „Iron Sharp”-ról, a röhejesen béna földönkívüliek, a mindent megtaláló, mindent megoldó és mindent tudó gyerekek, valamint a fiatal Sonny Chiba együttesen igazi, „guilty pleasures” (magyarul nagyon hülyén hangzik, nem fordítom le) szórakozást nyújtanak. A színvonalról pedig mindent elárul, hogy a Ota Kouji-nak ez az egyetlen film szerepel az életművében rendezőként.

eredeti cím: 宇宙快速船

iMDB