Nem mindennapi japán film egy nem mindennapi családról. Habár a filmnek története gyakorlatilag nincs, és cselekménye is alig, mégis élvezhető (amit eddig csak Aki Kaurismäki-tól és Jim Jarmusch-tól láttam). (A cselekményes és unalmas filmekben az indiaiak, a franciák és a magyarok a legjobbak, a cselekményes és izgalmasban a japánok és a koreaiak, a cselekményes, ám élvezhetetlenben pedig az amcsik. ^^)

A házban, mely egy faluban van, nem messze egy nagyvárostól, együtt élnek a szülők a nagypapával, két gyerekkel (egy fiú, egy lány) és a gyerekek fiatal nagybácsijával (ő Asano Tadanobu). A kedvenc szereplőm mindenképpen a hatalmas szemöldökkel, akut zene- és éneklésmániával, valamint enyhe szereplési vággyal megáldott nagypapa, végigröhögtem a jeleneteit... Asano profin hozza a szerepét, ami viszont kicsit túl szürke, kaphatott volna több helyet.
A film egyébként rövid történetekből áll, amik sorba fűzve jönnek, kisebb-nagyobb részben összekapcsolódva. A legérdekesebb történet mindenképpen Asano gyerekkori sztorija (tojáskeresés közben egy akkora tojást talál az erdőben, hogy nem tudja megállni amúgy is erős késztetését, és rászarik, ám a nagy tojás valójában egy halott jakuza koponyája, aki emiatt félénken (és igen visszafogottan) kísérteni kezdi a gyereket: egy telitetovált, véres férfi egy nagy darab szarral a fején... szóval inkább vicces vagy groteszk, mint ijesztő).
Az érdekes képi megoldások kellemesen üdítően hatnak, lehetett volna több is belőlük. A "dalbetétek" viszont mind fekvős poénok voltak... nagyon elborultak tudnak lenni a japánok, ha akarnak. (Valahogy meg kéne szereznem a film egy-két "betétdalát", mint pl. "Miért vagy egy kicsi háromszög?" vagy "A hegy él" vagy "Szerelmem, a forró víz" (hasraütéssel kitalált címek a filmbeli dalokhoz)).
Egyszóval nincs semmi, ami kirívóan jóvá tenné a filmet, de olyan sem, ami miatt nem lenne élvezhető. A mérleg tehát a pozitív oldal felé billen.

Manu

Katsusito Ishii nevű rendezőnak az új filmje, aki a Shark Skin Man-t  is készítette, azonban klasszisokkal, mérföldekkel jobb. A poszter talán egy átlagos, kedves családi sztorira utal. Hát ez családi is, kedves is de az biztos, hogy nem átlagos, viszont állati jó. Az eleje egy kicsit szürreális, de aztán minden a helyére kerül, olyannyira, hogy szerintem rettentő életszerű lezs, csak egy kicsit "más". Csak úgy tudom leírni, hogy nagyon közelről pillanthatunk bele egy család tagjainak élatébe, akik viszont nem filmszereplők, hanem az utcánkban lakó, kicsit flúgos család tagjai. Leginkább a Shark Skin...-ben szereplő, alacsony, elfuserált homokos bérgyilkosnak a stílusa, csak letisztulzabb. Ez egy kicsit hülyén hangzik, de ilyen ez a film. Mindenképpen megnézendő masterpiece!

Ramiz

(imdb)