Biztosan ismerős az érzés, amikor néha egy-egy kis költségvetésű, nem - vagy alig - reklámozott film után csak ül az ember kissé letaglózva, hogy: "Mégis hol volt eddig ez a jó film? Miért hallgatnak agyon egy jó filmet?"
Mondanom sem kell, ez az érzés hatványozottan jelentkezik, amikor a futószalagon gyártó India filmtermése közül kerül ki ilyen, a Bluffmaster éppen ezért kellemes meglepetés.

Ez egy szokatlan hindi film. A főhős nem szent, egy vég nélküli hazugságokból élő szélhámos, aki mellé tanítvány szegődik. Zene és tánc sem ott és úgy van, ahol az ember várná. Hibátlan forgatókönyv, izgalmas vígjáték. Hát mi történt itt, kérem?
Lassan halad előre a történet, de nem ül le, mindig újabb és újabb adalékot tudunk meg és én sikeresen eljutottam addig a pontig, hogy: "Hééé, na álljunk meg, akkor most ki-kivel van?"
Ez egy okos film. Olyannyira, hogy az események előrehaladtával az indiai filmektől ilyesmit nem várt agyam nyomta a vészcsengőt. Egyszerűen nem voltam biztos benne, hogy mi fog történni.
A főszereplők közül Abishek Bachchan remekel (Dhoom-széria), a Bachchan sarj (apuka a leghíresebb indiai filmszínész, anyuka szintén színész, most másodállásban az indiai felsőház tagja) nem véletlenül az igazi indiai férfi megtestesítője, elmaradhatatlan borostájával, és hát tagadhatatlanul vérében van a színjátszás.
Priyanka Chopra (korábbi Miss World szépségkirálynő) viszont inkább csak ott van a vásznon, olyan benyomást kelt, mintha unalmas rutinmunkát csinálna, amit nem is vesz az ember komolyan, szerencsére az összes többi szereplő játékára nem lehet panasz.

Műfaját tekintve ez egy vígjáték, ami szintén ritkaság ott, ahol igyekeznek két órába minél több stílust zsúfolni. A kevés romantika és kicsivel több dráma viszont jó helyen van, nem ütik agyon a hangulatot, hanem csak ráerősítenek. Sok bollywoodi filmes esik abba a hibába, hogy nem jól választ arányt és a különböző hangulatok kiütik egymást, semmitmondó végeredményt nyújtva.
A történet és a kivitelezés kissé kilóg az átlag indiai film kliséi közül, ennek valószínűleg a még csak második-filmes Rohan Sippy rendező az oka. Szakít például a táncbetétek megszokott alkalmazásával. Bevett fogás ezeket a filmtől külön, önálló egységként kezelni, extrém esetben még akár úgy is, hogy olyan hírességek táncolnak és énekelnek, akik egyébként nem is szerepelnek a filmben. A főcím és a stáblista kivételével nem látunk önálló zenés betétet (azok viszont tökéletesek) Az utolsó videó például egy hindi hip-hop, nyomulnak a főszereplők nagyon, és eddig azt hittem, hogy csak a magyar gettó-style utánzatok röhejesek. Nem, az indiaiak is azok.
De a Bluffmaster-ben is van ám zene és tánc, csakhogy ezek nem élnek külön életet, a film szerves részei, és oka van annak, hogy az emberek épp ott és akkor táncolnak (eljegyzés, szórakozóhely) és szó sincs sivatagról, havas hegycsúcsokról, Velencéről vagy New York-ról. Néhány dal pedig sokaknak lehet ismerős, tavaly nyáron nálunk is Arash - Boro, boro és Aneela - Say na say na című száma folyt még a csapból is.
(Jellemző Indiára, hogy az anyaországtól messze élők ragaszkodnak jobban a hagyományokhoz és esküvőre, eljegyzésre a bollywoodi mozikból vesznek ihletet mind ruha, zene, újabban mind együttesen előadott táncika koreográfiáját illetően is. Aztán a külföldi rokonoktól ez a hóbort begyűrűzik Indiába, régi hagyományaikat így cserélik le valami olyasmire, amit valamikor anno egy középszerű film hasonló kaliberű koreográfusa és jelmeztervezője álmodott vászonra)

Azzal kezdődik a film, hogy egy mondattal köszönetet mondanak Aishwarya Rai-nak (Dhoom 2, Devdas), Abhishek Bachchan feleségének. Hirtelen nem értettem, talán ezzel akarták leszerelni az asszony féltékenységét? Mert hiszen egy volt világszépe (Miss World '94) ki mástól félthetné hites urát, India egyik aktuális szívtipróját, mint egy másik világszépétől (Priyanka, Miss World 2000), aki ráadásul fiatalabb is. Egy tízessel.
A trailerből nem derül ki semmi (szerencsére), cserébe ITT a hip-hop videó Priyankával.

IMDb