IMDb

Két vidéki fiatal. A lány, aki nem teljesen komplett és a fiú, aki aztán végképp nem az. Legalábbis első ránézésre egyikük sem tiszta, ám bizonyságot (vagy cáfolatot) majd csak közelebbről szemlélve kapunk. Egymásra találásuk bemutatását mesterien oldotta meg az elsőfilmes Fenfen Cheng: gyakorlatilag szinte semmi sem történik, és az is csak lassan, mégis élvezet nézni a filmet. Nagyon kevés szereplő, alacsony költségvetés, minimalista kivitelezés, erős színészi játék és nem utolsósorban az örökké zöld vidéki Tajvan. Minden a nézőn múlik - ha megfelelő hangulatban ül elé az ember, emlékezetes maradhat, de neki is meg kell dolgoznia érte.

Egy álmos kisvárosban a lány a családi órajavító üzletben dolgozik. A magányos hétköznapok egymás után telnek, nem történik vele semmi. Délutáni szieszta a boltban, unalmas munka, vevő alig - mégis mindig holtfáradt, reggel nem bír felkelni. (A reggeli ébresztő-rituálét mindenki képzeletére bízom, de ugye egy órásról van szó...) Egy nap majd betér hozzá a fiú, akinek az óráját kellene megjavítania. Aztán a fiú jön másnap, harmadnap, mindig ugyanazt az órát hozza javítani, ami másnapra valahogy mindig újra és újra elromlik. Így nyer értelmet lassan a lány élete, ahogyan a fiút várja minden egyes nap. Aki aztán egy nap nem jön többet...

Újra végigolvasva az eddigieket, ez egy ijesztően üres sablon-sztorinak tűnik. Pedig garantáltan nem az! Itt jön a tajvani filmesek trükkje, a magával ragadó kivitelezés, és az örök érvényű mondás: a kevesebb több! Persze az író-rendező Fenfen Cheng első szárnypróbálgatása értelemszerűen nem tökéletes, aki akar, talál majd benne hibát, de még így is bátran odaállítható az erősebb japán drámák mellé. Ebben a színészeknek is igen nagy szerepük van: Haden Kuo érzéki és hatalmas szemei mellett játszani is tud, ugyanakkor tény, hogy a filmet gyakorlatilag a férfi főszereplő viszi el a hátán. Hsiao-chuan Chang (angolosan: Joseph Chang) még csak második főszerepét kapta, mégis generációjának egyik legígéretesebb tehetségének tartják.

Méghozzá joggal. Bemutatkozó első filmje az Eternal Summer volt, és 2006-ban csak azért nem ő lett az év felfedezettje, mert anno a nevezett telitalálat másik főszereplőjét jutalmazták a Golden Horse díjával. Ugyanakkor fiatal kora ellenére rutinos színésznek számít, számos TV-sorozatban szerepelt, valamint modellkedéssel is kereste kenyerét (rizsadagját). A film első képkockáinál még azt hittem, hogy dél-amerikai szappanopera-klisé vár a filmben, hisz fogtak egy jóvágású kínai modellt, adtak rá egy vastag keretes szemüveget, és ezzel ki is van nevezve falusi lúzerré. Filmbeli kettős szerepe a bizonyíték arra, hogy számolni kell vele: elég levennie a szemüveget, és azonnal képes átlényegülni lúzerből lázadóvá úgy, hogy az egy tudathasadásos betegnek is dicséretére válna.

Ami negatívumként felróható, az az időnkénti szándékos képminőségromlás, nem sikerült rájönni, miért kellett néha a képkockákat egy TV-sorozat szintjére "lebutítani". Vagy miért kell olyan béna kameramozgásokat alkalmazni a feszültséget fokozandó, mint amilyeneket az olcsóbb sorozatokban használnak. Mintha két külön stáb vette volna egyszerre ugyanazt a jelenetet, aztán véletlenszerűen egymás mellé illesztették volna őket. Nem ez a meghatározó, kevés van belőle, azért én ezt a keveset is kihagytam volna. Ami viszont furcsamód NEM volt zavaró, az az, hogy a filmbéli nagy kérdésre nem kapunk választ. El is rontottak volna mindent, ha megpróbálják egy éles vonallal lezárni a történteket. Szerencsére volt ennyi önmérséklete rendezőnknek, akinek van még hová fejlődnie, belépője mindenesetre bíztató.